Életmódváltás amatőr módon

Múlt hét végén egy találkozóra voltam hivatalos. Ilyen helyen sok-sok kép készül, így engem is sikerült megörökíteni. Amikor megláttam magam a szó szoros értelmében elállt a szavam. ELég ritkán fotóznak, egész alakos kép pedig még kevésbé készül rólam. Tudtam, hogy az utóbbi időben magamra szedtem egy "kevéskét", de legmesszemenőbb gondolataim sem terjedtek ki odáig - ameddig sajnos a méreteim. Amit láttam egy eltorzult, groteszk test volt, tokával és terebélyes hájjal a hason,a háton, a csípőn, a combokon, a karon...mindenhol.
Említettem már: depis lettem. De nem az a könnyebbik fajta, amin az ember könnyen átesik. Én úgy éreztem, nincs értelme az életemnek. Három nap alatt számot vetettem eddigi életemmel, és rájöttem, hogy egy tragédia vagyok, egy roncs, egy valaha élt szép remény csúfos nyelvöltése, egy grimasz. Egy fricska.
Elkezdtem hibáztatni az életemet, a sorsomat, embereket, akiket az utamba sodort a jó vagy a rossz szerencse. Mindenre és mindenkire mutogattam, akire csak hárítani bírtam a felelősséget, és meg akartam magyarázni magamnak, hogy igenis okom van arra, hogy jó nagy teret foglaljak el a térből.. ugye ezek a pszicho-dolgok, hogy falat(hájat) kellett növesztenem, amivel megvédhetem magam, vagy épp olyan kicsinek (elnyomottnak) éreztem magam, hogy azt akartam, észrevegyenek, stb.

Annyi okot találtam arra, hogy megmagyarázzam rengő idomaim, hogy egészen bebeszéltem magamnak az áldozat szerepét. Ami persze amúgy sem áll tőlem távol...

Sajnáltam magam reggel, és este, és persze egész nap. És igazságtalanságnak tartottam, hogy senki nem veszi észre, mennyire szenvedek. Ördögi kör, talán épp a biofalnak köszönhetően nem tették?

Lényeg. Nem tudom hogyan, de eljutottam addig, hogy ez így nem mehet tovább. Senkit nem érdekel, ha szuszogva mászom meg a lépcsőt, vagy épp az a legnagyobb gondom, hogy melyik oldalba toljam a pocakom, hogy be tudjam fűzni a cipőmet.
Döntésemről később írok, elégkéső van már, és csak úgy kavarognak a fejemben a gondolatok, amiket viszont már nem tudok megfogalmazni.

Folyt. köv. Addig is, elrettentő példának, közlöm, hogy 160 cm magas vagyok, és bizony 94kg. Csípő, mell, derékbőséget még nem mértem, de meg fogom tenni.